1harmad

Képviselőnek lenni jó, de jó munka is lehet látszólag, az aspiránsok számából következtetek erre.

Van mentelmi jog, alapdíj, egyéb kellemes cafeteria, bár egy idő óta már adóterhek tétettek rá közteherviselésileg.

Nem vagyok alkotmányjogász, de elmélkedéseimből arra következtetek, hogy a képviselőnek is van munkáltatója, ha más nem, hát jobb híján a Köztársaság. A munkáltató pedig munkaruha ügyekben csak pozitív szabályozást hozhat, tehát nem mondhatja meg, hogy mit ne vegyen fel a munkavállaló, ellenben azt, hogy mit kell viselnie, na azt igen. Azt viszont munkaruhának hívják és a munkáltató biztosítja.

Ruházati szabályozás nincs az országgyűlésben, mindenki abban képvisel, amiben jólesik, valamint a költségkeretből futja. Fidesztamás anno farmerszerkóban ült a padsorok között, talán nem a ruhatára akkori szűkölködése okán, inkább hangsúlyozandó az ő szabadelvű mivoltát (tempora mutantur). Hogy nézett volna az ki, hogy a Lezsák cikizi a Torgyán doktor nyakkendőjét és a Bauer csíkos zakóját! Kizökkent idő, kizakkant képviselők, szerencsére megúsztuk!

Szögezzünk le még egy – általam vélelmezett – fontos alapelvet: ruhadarabokat törvénykezési szinten tiltani-tűrni-támogatni ostobaság! Gondolom én ezt azért is, mert szerintem adócsökkentésre szavazni a közjó szempontjából vietnámi papucsban is lehet olyan jól, mint bőrcipőben. Ha valakit az okosnép az országgyűlésbe küldött, és már akkor is látszott, hogy az illető kizárólag az alsómadocsai hagymaföld madárijesztőjétől kölcsönzött felsőruházatban szeret világokat igazgatni, akkor azt minden felebarátunknak tudomásul kell venni.

Fordítsunk ezen egyet, már csak a teljesség kedvéért: ha már ez tényleg ilyen szép, ahogyan fentebb írtam, kezdjünk el fantáziálni.  A minap az egyik topikban írtam gárdabarát kommentelő kollégának, hogy rendicsek ez a ruhadolog, de ha éppen kedvenc jelmezükben vonulva faluhelyen egy munkásőr egyenruhás egyesület masírozna szembe alakzatban, csak úgy parlagfűírtásilag-árvízvédelmileg, biztosan prüszkölés lenne belőle már csupán az állampolgári egyenlőség szellemében is.

Foglaljuk össze a tanulságokat: mindenkinek joga jelenleg az egyéniségének, pártállásának (szerencsés, ha egybeesik) megfelelő viseletben megjelenni az országgyűlésben. Képzeljük el a leendő vezért a MU mezében, Semjént a kapucinusok komor köpönyegében, Mikola doktort kórboncnoknak öltözve! Lendvayildi titkárnő lesz a nyolcvanas évekből,  Gyurcsány pedig frakkban, cilinderben libeg be, a 20-as évek orosz nagytőkés-ábrázolásának megfelelően. Az LMP frakció békakirályfinak öltözik, egyrészt környezetvédelmi okokból, másrészt még akármi lehet belőlük.

Első meglepetésünk után – olyan jómagyar-jóhelyiember módjára – legyintenénk egyet, oszt jónapot. Belefér. Tájékozatlan, jellemzően külhoni szemlélők viszont biztosan tanácstalanok lennének: Fársáng herceg ide-oda, a magyaroknál mindig, még ott-akkor is jelmezbál van!

Mert van úgy időnként hogy a ruhat bizony eszi a zembert.

Matolcsy "Megismételte korábbi kijelentését, miszerint idén év közepétől egy hároméves adócsökkentési program indul, ám hogy milyen lépések kerülnek az első körbe, az attól függ, hogy júniusra mit tár fel a Varga Mihály-vezette, az államháztartást átvilágító munkabizottság. Ezért konkrétumokat nem tudott mondani Matolcsy, csak azt, hogy mit lenne jó elérni. Szerinte akár már három év alatt a régiós adóterhelést elérheti Magyarország," (index.hu)

Elmentek a komonisták. A maradékuk még üres fénymásolópapíros dobozokba pakol a minisztériumokban, gyerek fotója, papírzsepi, kakaós bögre.

Eljött a D nap, hamarosan annak H órája is.

Néhányan itt az országban, akik még nem voltunk sem miniszterelnök-, sem miniszterjelöltek,  naivan azt képzelegjük, a Nagy Terv már elhagyta a terepasztalt, parlament összeül és punktum, se koalícius paktumok, se kompromisszumok: épül-szépül az újvilág, holnapra megforgatják....

Képzelgünk ezen csupán azért, mert a Jókormány pártja, tagjai nem a semmiből kerültek elő nagyhirtelen, nem a Szíriuszról szálltak alá a napokban, hanem itt éltek velünk-köztünk, mellesleg ültek az országnak gyűlésében, nyolc évet és számosan. Mandátumuk jogán nem nagyon lehetett irat, akta, statisztika, amibe -igény esetén és szerint - ne tekinthettek volna bele legalább egy alapos pillantás erejéig. A túlzott kíváncsiság időnkét erény lehet.

Képzelgünk ezen csupán azért is, mert a jövő nagy közös kalácsának titkos receptjéből csupán két összetevőt ismerhettünk meg a sütés és a nyelés között. Az első -gyurcsánymondjonle! - beszerzése és alkalmazása már-már avittnak tűnik, egész póló- és zászlóiparágakat ragadva magával csődközeli állapotba. A másik, teljesen nyilvános adalékanyag az (lassan mondom, hogy mindenki értse) azonnali és nagyarányú adócsökkentés, amit az előző pékség szimpla népnyúzásból, kontárságból és felelőtlenségből bátorkodott kifelejteni a receptjéből.

Közben megtudtuk, konstruktív alapon, hogy az ÁFA emelése megnyomorít, a szomszéd népségek adókulcsai pedig visznek innét mindent, vásárlót, vállalkozást, tőkét, arohatt tótjai.

Namármost barátaim, mit is gondoljunk erről a fenti idézet tükrében? Az ÁFA marad  így egy darabig, jövedéki adó dettó, három év alatt meg mindenkit utolérünk, természetesen előtte megkérjük őket, hogy addig semmit ne csináljanak. A baj ezzel az csupán, hogy ezt egy Bajnai nevű figura receptes könyvében már nem is olyan régen olvastuk. Hiába na, Rudi bácsi megmondta már két éve, mikor városunk jópárti képviselő-polgármestere jött ezzel az azonnali és nagyarányú dologgal, hogy itt a vásosban akár el is kezdhetné helyiadóügyileg. Nem kezdte, sokan ennek ellenére kételkedni restek voltak.

Egy parlamentben üldögélő (büfében álldogáló) párt a mandátumai ellenére nem igyekezett teljeskörű információkhoz jutni csontügyileg, így aztán nem sziklára, inkább homokra építette a Nagy Tervet. Ez van. Vagy volt itt infó, jópártéknál kifejezetten nem síkhülyék ülnek. Akkor viszont szikla az alap, csak a valóság minden részletét nem volt módjuk-kedvük-idejük teljességgel kibontani. Persze mi közünk hozzá!

Természetesen lehet ezt terminológiai problémaként is kezelni: az évek óta tartó helybenjárás, visszalépés után minden azonnali dolog alatt azért egy kávé még lefől, meg is tudjuk inni, ebben tökigazuk van. A nagyarányúról lehet vitázni, az százalékok kérdése. Az idő az viszont már csak ilyen.

Kár, hogy a sarki buszmegállóban a politikai bukmékerek egy hatszáz forintos kínai zsebszámológép és némi józan ész birtokában már fél éve 5:1-re tették ezt a csontvázas dumát.