Matolcsy "Megismételte korábbi kijelentését, miszerint idén év közepétől egy hároméves adócsökkentési program indul, ám hogy milyen lépések kerülnek az első körbe, az attól függ, hogy júniusra mit tár fel a Varga Mihály-vezette, az államháztartást átvilágító munkabizottság. Ezért konkrétumokat nem tudott mondani Matolcsy, csak azt, hogy mit lenne jó elérni. Szerinte akár már három év alatt a régiós adóterhelést elérheti Magyarország," (index.hu)

Elmentek a komonisták. A maradékuk még üres fénymásolópapíros dobozokba pakol a minisztériumokban, gyerek fotója, papírzsepi, kakaós bögre.

Eljött a D nap, hamarosan annak H órája is.

Néhányan itt az országban, akik még nem voltunk sem miniszterelnök-, sem miniszterjelöltek,  naivan azt képzelegjük, a Nagy Terv már elhagyta a terepasztalt, parlament összeül és punktum, se koalícius paktumok, se kompromisszumok: épül-szépül az újvilág, holnapra megforgatják....

Képzelgünk ezen csupán azért, mert a Jókormány pártja, tagjai nem a semmiből kerültek elő nagyhirtelen, nem a Szíriuszról szálltak alá a napokban, hanem itt éltek velünk-köztünk, mellesleg ültek az országnak gyűlésében, nyolc évet és számosan. Mandátumuk jogán nem nagyon lehetett irat, akta, statisztika, amibe -igény esetén és szerint - ne tekinthettek volna bele legalább egy alapos pillantás erejéig. A túlzott kíváncsiság időnkét erény lehet.

Képzelgünk ezen csupán azért is, mert a jövő nagy közös kalácsának titkos receptjéből csupán két összetevőt ismerhettünk meg a sütés és a nyelés között. Az első -gyurcsánymondjonle! - beszerzése és alkalmazása már-már avittnak tűnik, egész póló- és zászlóiparágakat ragadva magával csődközeli állapotba. A másik, teljesen nyilvános adalékanyag az (lassan mondom, hogy mindenki értse) azonnali és nagyarányú adócsökkentés, amit az előző pékség szimpla népnyúzásból, kontárságból és felelőtlenségből bátorkodott kifelejteni a receptjéből.

Közben megtudtuk, konstruktív alapon, hogy az ÁFA emelése megnyomorít, a szomszéd népségek adókulcsai pedig visznek innét mindent, vásárlót, vállalkozást, tőkét, arohatt tótjai.

Namármost barátaim, mit is gondoljunk erről a fenti idézet tükrében? Az ÁFA marad  így egy darabig, jövedéki adó dettó, három év alatt meg mindenkit utolérünk, természetesen előtte megkérjük őket, hogy addig semmit ne csináljanak. A baj ezzel az csupán, hogy ezt egy Bajnai nevű figura receptes könyvében már nem is olyan régen olvastuk. Hiába na, Rudi bácsi megmondta már két éve, mikor városunk jópárti képviselő-polgármestere jött ezzel az azonnali és nagyarányú dologgal, hogy itt a vásosban akár el is kezdhetné helyiadóügyileg. Nem kezdte, sokan ennek ellenére kételkedni restek voltak.

Egy parlamentben üldögélő (büfében álldogáló) párt a mandátumai ellenére nem igyekezett teljeskörű információkhoz jutni csontügyileg, így aztán nem sziklára, inkább homokra építette a Nagy Tervet. Ez van. Vagy volt itt infó, jópártéknál kifejezetten nem síkhülyék ülnek. Akkor viszont szikla az alap, csak a valóság minden részletét nem volt módjuk-kedvük-idejük teljességgel kibontani. Persze mi közünk hozzá!

Természetesen lehet ezt terminológiai problémaként is kezelni: az évek óta tartó helybenjárás, visszalépés után minden azonnali dolog alatt azért egy kávé még lefől, meg is tudjuk inni, ebben tökigazuk van. A nagyarányúról lehet vitázni, az százalékok kérdése. Az idő az viszont már csak ilyen.

Kár, hogy a sarki buszmegállóban a politikai bukmékerek egy hatszáz forintos kínai zsebszámológép és némi józan ész birtokában már fél éve 5:1-re tették ezt a csontvázas dumát.