Képviselőnek lenni jó, de jó munka is lehet látszólag, az aspiránsok számából következtetek erre.
Van mentelmi jog, alapdíj, egyéb kellemes cafeteria, bár egy idő óta már adóterhek tétettek rá közteherviselésileg.
Nem vagyok alkotmányjogász, de elmélkedéseimből arra következtetek, hogy a képviselőnek is van munkáltatója, ha más nem, hát jobb híján a Köztársaság. A munkáltató pedig munkaruha ügyekben csak pozitív szabályozást hozhat, tehát nem mondhatja meg, hogy mit ne vegyen fel a munkavállaló, ellenben azt, hogy mit kell viselnie, na azt igen. Azt viszont munkaruhának hívják és a munkáltató biztosítja.
Ruházati szabályozás nincs az országgyűlésben, mindenki abban képvisel, amiben jólesik, valamint a költségkeretből futja. Fidesztamás anno farmerszerkóban ült a padsorok között, talán nem a ruhatára akkori szűkölködése okán, inkább hangsúlyozandó az ő szabadelvű mivoltát (tempora mutantur). Hogy nézett volna az ki, hogy a Lezsák cikizi a Torgyán doktor nyakkendőjét és a Bauer csíkos zakóját! Kizökkent idő, kizakkant képviselők, szerencsére megúsztuk!
Szögezzünk le még egy – általam vélelmezett – fontos alapelvet: ruhadarabokat törvénykezési szinten tiltani-tűrni-támogatni ostobaság! Gondolom én ezt azért is, mert szerintem adócsökkentésre szavazni a közjó szempontjából vietnámi papucsban is lehet olyan jól, mint bőrcipőben. Ha valakit az okosnép az országgyűlésbe küldött, és már akkor is látszott, hogy az illető kizárólag az alsómadocsai hagymaföld madárijesztőjétől kölcsönzött felsőruházatban szeret világokat igazgatni, akkor azt minden felebarátunknak tudomásul kell venni.
Fordítsunk ezen egyet, már csak a teljesség kedvéért: ha már ez tényleg ilyen szép, ahogyan fentebb írtam, kezdjünk el fantáziálni. A minap az egyik topikban írtam gárdabarát kommentelő kollégának, hogy rendicsek ez a ruhadolog, de ha éppen kedvenc jelmezükben vonulva faluhelyen egy munkásőr egyenruhás egyesület masírozna szembe alakzatban, csak úgy parlagfűírtásilag-árvízvédelmileg, biztosan prüszkölés lenne belőle már csupán az állampolgári egyenlőség szellemében is.
Foglaljuk össze a tanulságokat: mindenkinek joga jelenleg az egyéniségének, pártállásának (szerencsés, ha egybeesik) megfelelő viseletben megjelenni az országgyűlésben. Képzeljük el a leendő vezért a MU mezében, Semjént a kapucinusok komor köpönyegében, Mikola doktort kórboncnoknak öltözve! Lendvayildi titkárnő lesz a nyolcvanas évekből, Gyurcsány pedig frakkban, cilinderben libeg be, a 20-as évek orosz nagytőkés-ábrázolásának megfelelően. Az LMP frakció békakirályfinak öltözik, egyrészt környezetvédelmi okokból, másrészt még akármi lehet belőlük.
Első meglepetésünk után – olyan jómagyar-jóhelyiember módjára – legyintenénk egyet, oszt jónapot. Belefér. Tájékozatlan, jellemzően külhoni szemlélők viszont biztosan tanácstalanok lennének: Fársáng herceg ide-oda, a magyaroknál mindig, még ott-akkor is jelmezbál van!
Mert van úgy időnként hogy a ruhat bizony eszi a zembert.
